Hunčík Péter az ipolysági magyar gimnáziumban érettségizett 1970-ben. Orvosi diplomáját (általános orvosi szakon) a pozsonyi Comenius Egyetemen szerezte meg 1976-ban. 1976-tól 1979-ig Érsekújvárott iskolaorvos, majd a dunaszerdahelyi kórház belgyógyásza, 1981-től 1988-ig körzeti orvos Nagymegyeren. 1988-ban pszichiátriai szakvizsgát tett, ezt követően elmegyógyászi praxist folytatott Pozsonyban, Dunaszerdahelyen és máig Nagymegyeren. Közéleti író, publicista, folyamatosan jelennek meg írásai a szlovákiai magyar és szlovák sajtóban, valamint a magyarországi médiában. 1990 után elsősorban etnopszichológiai és emberjogi tanulmányokat ír, fordít cseh és szlovák nyelvből, versei, esszéi, színházkritikái és egyéb publicisztikai írásai az Irodalmi Szemle, a Kortárs, a Látóhatár, a Nagyvilág, a Tiszatáj, az Új Ifjúság, az Új Forrás, az Új Szó, Vasárnap című lapokban jelentek meg. Írásainak egy része a nyolcvanas évekig Somos Péter néven jelent meg. Színházi dramaturgként 1982–1983-ban a győri Kisfaludy Színházzal, majd a Bárka Színházzal és a Dunaszerdahelyi Szevasz Színházzal működött együtt. Pszichodrámával is foglalkozik. Szlovákián és Magyarországon kívül eddig Romániában, Izraelben, Írországban, Litvániában, Fehéroroszországban, Üzbegisztánban, Kazahsztánban, Kirgíziában, Azerbajdzsánban, Ukrajnában tartott etnikai konfliktuskezelő tréningeket, de dolgozott afgán, szerb, koszovói stb. menekültekkel is. Kutatási területei: öngyilkosság, kommunikáció, kétnyelvűség, szociálpszichológia, konfliktuskezelés, multikulturalizmus, kisebbségi kérdés, roma kérdés, szlovák–magyar viszony.