„Nem sokaság, hanem lélek… tesz csudadolgokat” (Berzsenyi)
Kórusunk székesfehérvári vendégszerepléséről
A fent idézett szavak csendültek fel vagy 200 ifjú énekes ajkán a Városháza dísztermében Székesfehérvárott a FEHÉRVÁRI ÉNEK 2015 IX. Országos Ifjúsági Énekkari Találkozó nyitányaként Kodály – Berzsenyi A Magyarokhoz írt monumentális kánonjában. A találkozón a fesztivál házigazdái két felvidéki kórust is vendégül láttak: a Nyitrai Konstantin Egyetem Magyar Kórusán kívül még a révkomáromi Schola Mariana Nagyok Kórusát.
Az ünnepélyes megnyitóra április 17-én, pénteken a Vodafone Sportcsarnokban került sor, ahol Székesfehérvár Megyei Jogú polgármestere, dr. Cser-Palkovics András köszöntőjét követően a székesfehérvári egyesített kórusok énekeltek az egybegyűlteknek, majd valamennyi résztvevő kórus önállóan is bemutatkozott egy-egy műsorszámmal.
Szombat délelőtt 10 órakor kezdődött a fesztiválhangverseny a Szent István Művelődési Házban, ahol minden kórus (szám szerint nyolc) 15-20 perces programmal lépett fel. A bemutatkozás nem volt verseny jellegű, ettől függetlenül egy háromtagú szakmai zsűri végighallgatta a kórusok műsorát, és a délután folyamán a zsűri és a karnagyok alkotta szakmai tanácskozáson értékelte is az egyes produkciókat. A 18.00 órakor kezdődő templomi hangversenyen minden kórus bemutathatta a szakrális művekből összeállított repertoárját a kiváló akusztikával rendelkező Szent Imre-templomban. Házigazdáink jó előre tudták, hogy napközben nem sok időnk lesz a lazításra, ezért aktív pihenést, igazi vérpezsdítő programot terveztek estére a kórusok számára, mégpedig egy táncházat, ahol a Tilinkó zenekar húzta a talpalávalót. Bizonyára minden külső szemlélő megállapíthatta, hogy a remek népi muzsika hatására a szakavatott néptáncospár irányította énekesek sokasága néptáncban is egészen kiváló.
A Fehérvári Ének vasárnap délelőtt a kórusok folklórbemutatójával folytatódott, ismét a Vodafone Sportcsarnokban. Az igazi léleküdítő bő kétórás műsor nemcsak a léleknek és a fülnek, hanem a szemnek is gyönyörködtető volt, hiszen egy-egy kórus műsorát a „Szállj elő zöld ág” néptánctalálkozó gyermekcsoportjai váltották. A legkisebbektől a középiskolás korosztályig, összesen 7 kiváló néptánccsoport és természetesen a kórusok éneke derítette jókedvre a sportcsarnokban összesereglett nagyérdeműt. A zsűri rövid értékelése, díjak és oklevelek átadása zárta a fesztivált, és természetesen az ilyenkor elmaradhatatlan közös éneklés. Ezúttal ismert Zobor-vidéki népdalokat énekeltek a fesztivál résztvevői együtt a közönséggel a nyitrai kórus karnagyának irányításával.
A székesfehérvári fesztiválra való meghívás örömteli, ám felelősségteljes feladat elé állította a Nyitrai Konstantin Egyetem Magyar Kórusát nemcsak a kórusfesztivál három napján, hanem a felkészülési idő, a nyári szemeszter ideje alatt is. A mindössze 20 főnyi csapat kiválóan szerepelt a fesztiválhangversenyen, a templomi koncerten és a folklórbemutatón egyaránt, ezt nemcsak a közönség reakciója, hanem a zsűri szakmai értékelése is alátámasztotta. Ismét igaznak bizonyultak Berzsenyi szavai: „nem sokaság, hanem lélek… tesz csudadolgokat.” De mégis örülnénk, ha a következő tanévben a sokaság is jellemzője lenne kóruspróbáknak s a fellépéseinknek, hiszen az éneklés örömet okoz, jóleső érzéssel tölt el, közösséget formál, és általa ilyen és hasonló felejthetetlen élményekkel gazdagodhatunk, mint amilyenben a FEHÉRVÁRI ÉNEK 2015 IX. Országos Ifjúsági Énekkari Találkozón volt részünk.
Józsa Mónika
Hunčík Péter az ipolysági magyar gimnáziumban érettségizett 1970-ben. Orvosi diplomáját (általános orvosi szakon) a pozsonyi Comenius Egyetemen szerezte meg 1976-ban. 1976-tól 1979-ig Érsekújvárott iskolaorvos, majd a dunaszerdahelyi kórház belgyógyásza, 1981-től 1988-ig körzeti orvos Nagymegyeren. 1988-ban pszichiátriai szakvizsgát tett, ezt követően elmegyógyászi praxist folytatott Pozsonyban, Dunaszerdahelyen és máig Nagymegyeren. Közéleti író, publicista, folyamatosan jelennek meg írásai a szlovákiai magyar és szlovák sajtóban, valamint a magyarországi médiában. 1990 után elsősorban etnopszichológiai és emberjogi tanulmányokat ír, fordít cseh és szlovák nyelvből, versei, esszéi, színházkritikái és egyéb publicisztikai írásai az Irodalmi Szemle, a Kortárs, a Látóhatár, a Nagyvilág, a Tiszatáj, az Új Ifjúság, az Új Forrás, az Új Szó, Vasárnap című lapokban jelentek meg. Írásainak egy része a nyolcvanas évekig Somos Péter néven jelent meg. Színházi dramaturgként 1982–1983-ban a győri Kisfaludy Színházzal, majd a Bárka Színházzal és a Dunaszerdahelyi Szevasz Színházzal működött együtt. Pszichodrámával is foglalkozik. Szlovákián és Magyarországon kívül eddig Romániában, Izraelben, Írországban, Litvániában, Fehéroroszországban, Üzbegisztánban, Kazahsztánban, Kirgíziában, Azerbajdzsánban, Ukrajnában tartott etnikai konfliktuskezelő tréningeket, de dolgozott afgán, szerb, koszovói stb. menekültekkel is. Kutatási területei: öngyilkosság, kommunikáció, kétnyelvűség, szociálpszichológia, konfliktuskezelés, multikulturalizmus, kisebbségi kérdés, roma kérdés, szlovák–magyar viszony.
